10 nap Dubaiban és az Egyesült Arab Emirátusokban

És ahogy mi láttuk utazásunk 10 napja alatt:

0. nap 2017. november 18. szombat

A repülési idő hivatalosan 5 óra 5 perc, és a valóságban is nagyjából ennyi. Az idő meglepő gyorsasággal telik. Kis szunyókálás, beszélgetés, falatozás, iszogatás (szigorúan alkoholmentes, rákészülve a muszlim ország szabályaira) után hamarosan a leszállás közeledtéről értesítetik az utasokat. A reptér felé közeledve azonnal feltűnnek a teljes fényárban úszó, széles, soksávos utak.

A gépből kilépve megcsap a 25 oC körüli hőmérséklet. Nem hagyják, hogy sokáig élvezzük a langyos fuvallatot, a reptér épületéhez vivő buszon kis ízelítőt kapunk az itteni szokások szerinti vesefagyasztó légkondicionálásból.

A hivatalnokok a szokásos arab öltözéket viselik, a hosszú fehér kandurát, hozzá a fehér fejfedővel. Barátságosak, legtöbbjük szemtelenül fiatal és nagyon jóképű. Aki velünk, illetve az útleveleinkkel foglalkozik, talán ha van 25 éves, mosolya amerikai fogkrémreklám.

Nem bizonyulunk gengszternek, ezen kívül kétségtelenül azonosak vagyunk önmagunkkal, így végre elnyerjük a szükséges stemplit és a bebocsátást.

Szilvi és Tomi fogadnak, boldog családegyesítés a Dubai Al Maktoum Nemzetközi Repülőtéren.  

Irány itt töltendő 10 éjszakánk helyszíne, Szilvi és Tomi jelenlegi otthona a Sustainable City (azaz Fenntartható Város) hangzatos nevet viselő lakópark. 

1. nap. 2017. november 19. vasárnap

Aki először jár muszlim országban, annak az első reggelen kicsit félelmetes, misztikus a hajnali derengésben felhangzó "Allah akbar" Mi két szólamban hallhatjuk, mert közvetlenül mellettünk van a"saját" mecsetünk, vagyis a Sustainable City mecsetje,

Tőlünk nyugatra a Burj Al Arab vitorlaalakú épülete látható a háttérben a Marina városrész felhőkarcolóival. A szárazföld felé kb. 20-25 km-re tőlünk a Burj Khalifa 828 m-es tornya "kisebb", 80-90 emeletes felhőkarcolók gyűrűjében. (Képek később bőségesen, most vizesek és nyakig homokosak vagyunk.)

A tenger vize kellemes, olyan 25 fok körüli. Amit nehezen tudunk összeegyeztetni a strandolással, az a korai napnyugta. Négy után már olyan laposan süt a nap, hogy borzongani kezdünk a vizes fürdőruhában, így véget vetünk a strandolásnak, és megkezdjük ismerkedésünket a várossal.

Első kirándulásunk az alkonyatban a pálmafa alakú szigetre, a Palm Jumeirah-ra vezet. 

Az alábbi képet az internetről loptam, szemléltetési célból. A Palm Jumeirah felülnézetben.

A pálmafa szárán autópálya vezet be, mellette pálmafák, mint minden út mellett, és 8-10 emeletes lakóépületek. És természetesen Dubai látképének elmaradhatatlan részei, az új és újabb építkezések.

Előttünk a sziget csúcsán az Atlantis Hotel. Az út alagútban folytatódik, a szállodához és a mellette lévő Aquaventures élményfürdőhöz a tengerben lábakon álló pályán vasút vezet. Ezt nem tudtuk a kocsiból lefényképezni, de itt egy kép, ami hasonlít a valósághoz. (Ha helikopterről néznénk.)

Az alagútból a pálmafát körülvevő karéj bal oldalán bukkanunk a felszínre, és elhajtunk egészen a bal oldali végéig, ahonnan visszatekintve a szárazföldre a Marina városrész felhőkarcolóit látjuk a lemenő nap fényeinél. 

Természetesen Dubai sem maradhat óriáskerék nélkül, hamarosan elkészül egy méretes darab. 

A part, és akik nézik....

Péter két keréken a pálmafák alatt. 

És természetesen az elmaradhatatlan luxusvillák, szállodák. 

Este vacsora az Emirates Mall közelében egy libanoni étteremben már Tomival együtt. 

Falafel, amit, mint tudjuk, a törökök fele fal, és az arabok is. Nekünk is ízlik. (Amúgy fasírt csicseriborsóból.)  De mindez csak a humusz és a friss pita után. 

2. nap       2017. november 20. hétfő

Reggel természetesen müezzin, a Nap és a városrész kel ½ 6 után egy kicsivel. Ez csak az imára hívás. Mire visszaaludnál, kezdődik maga az ima hasonló intenzitással és hangerővel. :)

Ha sokszor hallja az ember, lassan érteni véli "Allah a leghatalmasabb. Adjunk hálát neki, hogy felvirradt az új nap." Vagy valami ilyesmi.

Itt kezdődik a "mélyvíz", ugyanis vendéglátóink mindketten dolgoznak. Magunknak kell boldogulnunk ebben a város-monstrumban. Kapunk 3 db bankkártya szerű DKV-jegyet (mi hívjuk így: Dubai Közlekedési Vállalat) + némi instrukciót. Meg egy kis telefont itteni kártyával, Szilvi és Tomi telefonszámával vészhelyzet esetére. Aztán hajrá, felfedezők!

A város az én fejemben három nagy központra és az azokat összekötő hatalmas utakra és lakónegyedekre, valamint építési területekre oszlik. A három nagy központ: a Burj Khalifa körüli üzleti központ, a fent már távolról bemutatott Marina és a kettő között valahol középen a Mall of the Emirates bevásárlóközpont körüli városrész. Ez az a nevezetes bevásárlóközpont, ahol a dubaji nagyzási hóbort szimbólumaként emlegetett sípálya is van. Lakóhelyünktől ide visz el a busz (F32), itt tudunk felszállni a metróra. 

Az alábbi képen a Sustainable City buszmegálló körül sürgölődő pontosan 12 pakisztáni építőmunkás látható. Lehet, hogy nem mindannyian láthatók éppen, de megszámoltam, pont tizenketten dolgoztak a már jó ideje felépült, csak csinosításra váró kis épület körül és benne. 

De nem csak a buszmegállót, hanem az egész várost ők építették és építik ma is, és még nagyon sokáig, ahogy elnézzük a hatalmas építési területeket. Tizenkét órás műszakokban dolgoznak, reggel és este buszokkal szállítják őket a lakóhelyük és a munkaterület között. Szabadnapjuk gyakorlatilag nincs, kivéve a nagyon nagy muszlim ünnepeket. A keresetükből levonják a szállásuk, szállításuk, étkezésük költségét, ezután marad úgy 80 - 100 000 Ft-nak megfelelő összeg, amit hazaküldenek a családjuknak, akik ebből élnek. Hasonló feltételekkel dolgoznak a taxisofőrök, takarítók, bolti eladók százezer, millió számra Pakisztánból, Indiából, Bangladesből, a Fülöp-szigetekről és Afrika számos országából. Hogy ez jó-e vagy rossz, nehéz megítélni. Sokan közülük olyan körülmények közül jönnek, amit el sem tudunk képzelni, a családjuk pedig a nekik küldött pénz nélkül nyomorogna. Viszont a mi felfogásunk szerint gyakorlatilag nincs életük a munkán kívül, a családjukkal pedig jó, ha két évenként tudnak találkozni. Elvileg két évente kell a cégüknek biztosítani a hazautazás költségét és lehetőségét.

Szóval nekivágunk a városnak. Hurrá, sikerült a buszon használni a kártyát, lehúztuk a készüléken, amikor felszálltunk, és ahogy kell, lehúztuk, amikor leszálltunk, nehogy kárba vesszen a rátöltött összeg.

És még nagyobb hurrá: megtaláltuk a Mall of the Emirates metróállomást. Megjegyzem, oda vitt a busz, és ez a végállomása, úgyhogy olyan nagyon elrontani nem tudtuk volna. :)

A metróállomás belülről. Természetesen ingyenesen használható szép tiszta WC-vel. (Az nincs a képen.) Az ablakából látható a Burj Al Arab vitorla alakú épülete, amely a tengerben egy kis mesterséges szigeten áll. A metró nem a föld alatt megy, hanem n a magasban. Mellette 2 x 4 - 5 sávos út.

Az út túloldalán egy lakónegyed egymáshoz nagyon hasonló, arabos elemekkel díszített villákkal és az elmaradhatatlan mecsettel.

Első közelebbi találkozásunk a Burj Khalifával. És elég távoli (kb. 1 km) ahhoz, hogy az egész épületet befogjuk egy képbe. Később, ahogy közeledünk, ez már nem sikerül.

Séta az Opera és a Burj Khalifa irányába. Az építkezést eltakaró falon a legnagyobb ingatlanfejlesztő cég, az EMAAR arab neve.  Egyébként az Opera tulajdonosaként Szilvi munkáltatója is. 

Péter művészkedik... 

Jobbra az Opera hajót formázó épülete. Minden elemét a víz ihlette.  

Szemben vele a Burj Khalifa tornya, persz ilyen közelről már félbevágva. 

Lányok, nem kell megijedni, mindenki azt vesz fel, amit akar. Ez alól csak a mecsetlátogatás a kivétel, de ott úgyis felöltöztetnek. :)

Sivatagi vízesés. Persze mesterséges, de akkor is VÍZ. Nem baj, hogy nem a természet, hanem az ember alkotta.  Hiszen az embert is a természet alkotta, vagyis mégis csak....

Amit mi zsebes háznak neveztünk el, mert olyan az erkélyek kialakítása. Még nincs kész, de épül mellette még egy ugyanilyen.  

Itt állunk az Opera előtt. Felhívjuk Szilvit, aki egyből lejön hozzánk és beinvitál. Mivel rendezvényre készülnek, csak egy rövid sétára van mód, a színháztermet sajnos nem tudjuk megnézni.

Együtt az Opera előcsarnokában profi vezetőnkkel. 

A vízcseppeket formázó hatalmas csillár. 

Ádám, aki dubajos-tevés pólóval készült a városnézésre.

Halakat formázó lámpák.

Tévedés ne essék, nem egy márkás illatszerüzlet, ez "csak" az Opera mosdója.

Na, jó. Hagyjuk Szilvit dolgozni, tovább haladunk a mesterséges tó mentén, hátunk mögött az Operával, jobbra tőlünk luxuslakások kilátással a Burj Khalifára, az Operára és a Souq Al Bahar-ra.   

Mindenhol EMAAR felirat és a háttérben természetesen újabb épülő felhőkarcolók.

Séta a Dubai Mall bevásárlóközpont felé a tóparton. Szemben a Souq Al Bahar luxus éttermei és üzletei. 

Lassan esteledik. A tavon egy móló épül, ahonnan még közelebbről lehet nézni majd este a muzsikáló, táncoló szökőkutat.

A Dubai Mall belülről. Mi már a nézésétől elfáradunk, ezért a járását erősen takarékra vesszük. Egy-egy ilyen szárnyba, ami a kupola alól indul, egyenként belefér az Árkád 1. és 2. 

Ráják, cápák és számunkra ismeretlen halak az 5 millió literes akváriumban a Dubai Mallban.

Szilviék nélkül nem merünk az arab, indiai, és még ki tudja, milyen éttermek választékával élni, beérjük a KFC fülöp-szigeteki verziójával (Jolly Chicken), mert itt rizst is lehet kapni, külön Ádám kedvéért, aki haragban van a krumplival. Egész ehető. 

Utána egy kávé a Rainforest (azaz esőerdő) étteremben. 

Auuu, ez fájhatott. Na jó, műmajmok, műkígyó, de legalább kicsit pihentünk.

Utána a fiúk körülnéznek, hogy vegyenek valami karácsonyi ajándékot nekem. Nem jött össze. Lehet, hogy nem a (pénztárcájuknak) megfelelő helyen keresték? 

Mindegy, úgysem hordok ilyesmit....

Bezzeg ők az abaja alatt...

És akik megveszik nekik.

Nocsak, a táncoló szökőkút látványától még Ádámnak is tátva maradt a szája. (Háttérben a kivilágított Buj Khalifa.) Pedig őt nem könnyű elkápráztatni.

Úgy terveztük, a Buj Khalifa körüli belvárosban és a Dubai Mallban nézelődünk este ½ 10-ig, amikor Szilvi végez, és együtt megyünk haza taxival a kb. 25 km-re lévő Sustainable Citybe. Házigazdáink azon aggódtak, hogy mivel fogjuk eltölteni az időt addig. Mi sejtettük, hogy nem lesz ezzel gond, és jelentem, nekünk lett igazunk. 

Hamar elszaladt az idő, Szilvit várjuk az Opera előtt. Bent teljes pompájában ragyog a vízcsepp csillár.

Esti séta már otthon, a lakópark főterén. Egy szerényebb szökőkút, de lakókörnyezetnek nem rossz.

3. nap            2017. november 21. kedd

Séta a lakóparkban, strandolás, kagylógyűjtés.

A két emeletes házak mellett önálló villák is vannak.

4. nap.          2017. november 22. szerda

Önálló kirándulás a Burj Khalifa 124. emeletén (452 m magasan) lévő látogatóközpontba.

Így épült 2004. és 2009. között. 2010 januárjában nyitották meg a nagyközönség számára. 

1 perc alatt a visz fel 124. emeletre a lift.

Hárman az épített világ tetején.  

Van még hová építkezni...

A torony büszkén gyönyörködik a saját árnyékában.

És van még feljebb...

Ki hinné, hogy 20-25 éve nem volt itt más, csak a sivatag.

Újabb szigetek épülnek. Egész Dubai egy óriási ingatlanbiznisz, és természetesen a tengerparti ingatlanok a legértékesebbek. A tengerpart pedig véges. Legalábbis eddig azt hittük, de lám, tévedtünk.  

Hihetetlen, de tényleg ott voltunk.

Ádám mindig másfelé kujtorgott, viszont beszereztetett magának egy Burj Khalifás pólót, bizonyítékul, hogy ott járt.  Azért őt is sikerült lencsevégre kapni.

Kb ez: " A színfalak mögött egy eddig példátlan nemzetközi együttműködés áll, amelynek keretében a világ minden tájáról összegyűltek a szakemberek, hogy felépítsék a világ első vertikális városát." 

És tényleg.  Volt még vagy tíz ilyen tábla kifelé a folyosón. És szemben jó nagy tömeg, akik sorban álltak, hogy felmehessenek. Szerencsénk volt, hogy reggelre jelentkeztünk be interneten, így mi 9 óra tájban még egyszerűen besétáltunk. (Meg sokkal olcsóbb is, mint a később.)

Hazafelé a metróban: csak nőknek és gyerekeknek fenntartott rész. Férfiak ide nem szállhatnak. A nők ellenben beszállhatnak bárhová. Viszont ha egyedül vannak, itt kényelmesebben utazhatnak, mert a férfiak része többnyire sokkal zsúfoltabb. 

Kis pihenő után este újult erővel vetettük bele magunkat a régi belváros bazárvilágába. 

Ne is reméld, hogy valaha valaminek is megtudod az árát. Isten ments megkérdezni, kivéve, ha komolyak a vásárlási szándékaid, és tudod, mennyit vagy hajlandó adni a kinézett dologért. Abban viszont biztos lehetsz, hogy a végén meg fogod venni. "I give you a good price, sir (madam)!". Erre felír a kis számológépére valami brutálisat. Kínáld az egyharmadát, ragaszkodj hozzá tűzön-vízen át, és akkor valahol a fele táján meg fogtok állapodni.

Kendővásárláskor az első ajánlatra Szilvi közölte: Ok, mi tudjuk, hogy ez ostoba turistáknak való ár. Mi nem vagyunk azok, úgyhogy mondjon egy másik árat! Persze végül megállapodtunk, és mindenki elégedett volt. Erre inni kellett.

Kishajóval keltünk át a csatornán, amin túl folytatódik a bazár-város. Talán ez az egyetlen dolog Dubaiban, ami 1 dirhamba kerül. (Jelenleg 72 Ft.) 

Sok helyen megállítanak, kérdezik, honnan jöttünk. Mondjuk: Hungary, erre többen rávágják: Ááá, Nokia. Szilvinek a Shakira megszólítás jár, hálából, hogy kis színt visz az estéjükbe. Ritka errefelé egy szép szőke lány, viszont valószínűleg mindegyiküket így szólítják. 

Hazaszóljak telefonon? Természetesen már a Burj Khalifán beszerzett pólóban.  

Nem csak az árukészlet sokféle, hanem a vásárlóközönség is. 

5. nap                 2017. november 23. csütörtök

Amire Ádám legjobban készült: Aquaventure csúszdapark a Pálmafa szigeten. Mivel a szigeten tett első látogatásunkról hazafelé tartva már megtapasztaltunk egy vérbeli dubaji dugót, a kocsit kint hagyjuk a monorail vasút parkolóházában, és a vonattal jövünk be az Atlantis Szállóig és a csúszdaparkig. A közel függőleges óriáscsúszda hőse Péter. A csúszda alagúton megy át az akváriumon, ahol cápák, ráják úszkálnak. 

A kép a külső körbefutó karéj felől mutatja a vonatot és a pálmafa" legfelső levelét". (Lopott kép.) A pálmafa sziget levelein két-két villasor van, így minden villának saját tengerpartja van. Egy-egy ilyennek még a bérleti díja is valószínűtlenül nagy összeg lehet, nem hogy az ára. Ezeket nem tudjuk közelebbről megnézni, mert az ide vezető utakra csak a lakók vagy a meghívottaik mehetnek be. 

A vonatról látjuk a Burj Al Arabot is. Alattunk a szigetre bevezető út. Dubai módra van itt sáv bőven. Csak eltaláld a megfelelőt! 

Lakóházak a Pálmafa sziget szárán.

Az Atlantisz Hotel a Pálmafa sziget külső gyűrűjének közepén a sziget oldaláról nézve. A túlsó oldala a tenger felé néz. Mi a csúszdaparkból fényképeztük.

A csúszdapark pálmafái alatt novemberi napsütésben. Sűrűn gondoltunk az itthon maradottakra, meg az itthoni hideg, ködös novemberre.

És az elmaradhatatlan akvárium, amelyen keresztül mennek a csúszdák.

Nem könnyű rávenni magunkat a strandolás után, hogy még este elmenjünk a Global Village-be, de nem bánjuk meg. Nevezhetnénk  nemzetközi vásárnak vagy szabadtéri bevásárlóközpontnak is.

Úgy tűnik, a helyi családok és fiatalok kedvenc szórakozása az itteni sétálgatás, vásárolgatás. Első pillantásra nagyon mű világnak tűnik, de az áruk nagyon is valódiak és többnyire igen színvonalasak. 

A főbejárat "szerény" épülete.

Kendőben is változatosan. Portrérajzoló muzulmán módra.

Az iráni pavilon fő ékességei a csodálatosnál csodálatosabb szőnyegek. 

A híres csador. Persze lehet, hogy Khomeini ajatollah összeráncolná a homlokát a változatos színek láttán.  

Kingdom of Saud-Arabia. Ide is bemerészkedünk. Egy angolul kiválóan beszélő, nagyon kedves nő megitat bennünket valami kávészerű, tejszínes, fahéjas, szörnyen édes nem tudom mivel. Én egy korty után feladom...

Érdekes lenne tudni, miről folyik a diskurzus a szaudiak között. Üzleti ügyek, olaj, kocsik? De hiába is hallgatóznánk, sajnos kissé hiányos az arab tudásunk. 

Abaját, hidzsábot tessék... Nagy a kísértés, de végül sikerül ellenállni. 

Nekünk különleges a zene meg az éneklés, ők meg valószínűleg értik is. Szilvi így is jól szórakozik.

A pakisztáni pavilon kívül belül nagyon szép.

Aladdin épp nincs itt, de csodalámpa akad bőven a török árusoknál. Tényleg szépek, egyszer még beszerzünk egy ilyet. Most fáradtak vagyunk, nincs türelmünk válogatni.

Családi szórakozás. A bevásárló kocsi tolásához van személyzet, nehogy megerőltessék magukat a hölgyek. 

Itt van egész India. 

Amerikai álom arab módra: teveburger + a máshol is szokásos változatok. 

Afrikát ezúttal kihagyjuk, mert már majdnem összeesünk. Egyébként a Közel-Keleten kívül eső területek pavilonjai elég jelképesek, vagy leginkább az Ázsia Centerre emlékeztetnek. Így inkább maradunk a helyi érdekességeknél. Lassan éjfél felé jár az idő, és bár a csütörtök estére tekintettel (péntek és szombat a hétvége) egyig tart nyitva a vásár, mi éjfél körül feladjuk.

És... eső. Február óta nemigen volt. Na, ne gondoljatok valami nagy zuhéra, csak egy pár csepp volt most is. 

Szóval... Sokan fanyalognak, Dubait mesterkélt, nagyzási hóbortban szenvedő városnak tartják. Biztosan van valami igazuk nekik is. E mellett viszont tiszteletre méltó a törekvés, hogy az egyszer elfogyó olajmilliárdokból egy önmagát fenntartó rendszert hoznak létre. Egy várost, ami abból él, hogy van. És nem csak él, hanem megélhetést biztosít a térségből, és még nagyon távoli országokból is sok embernek. Persze ennek sok jó és kevésbé jó hozadékával együtt. Hogy mit hoz a jövő, hová képes fejlődni?  Ki tudja?