Fujeirah Emírség és Fujeirah város

6. nap.                   2017. november 24. péntek

Kirándulás Fujeirah Emírségbe

Tomi a második éjszakás műszakját taposta. Délután szeretne velünk tartani, így mi négyen levonulunk a helyi arab étterembe reggelizni, hogy ő addig nyugodtan alhasson. Ádám előrelátóan még otthon betermel némi párizsit, bagettet és banánt. Nem bízik a helyi specialitásokban.

Pedig van itt minden egy igazi arab reggelihez: falafel, humusz, kecskesajt, pita, olivaolaj, zöldségek. Nagyon finom volt, senki nem maradt éhen. 

Délidőhöz közeledve megtelik a parkoló (a napelemes tetők alatt), a körforgalomnál rendőr irányít, és gyalog is sokan igyekeznek a mecset irányába. Péntek van, ez a heti legfőbb imaidő.

Mikor Tomi némileg magához tér, elindulunk az Emirátusok legkeletibb részére, Fujeirah Emirátusba és városba, amely már nem a Perzsa-öbölre, hanem az Indiai-óceánra néz.

És egy épülő mecset Dubai határában. 

Vannak ám itt hegyek is!

Az út menti szőnyegárusok pavilonja kész csoda. 

Ádám vállalja a mérőeszköz szerepét. 

Péter természetes környezetében, Ádám mindenben követi. Kertészet a szőnyegárusok mellett.

Egy szép szál pakisztáni legény és a szőnyegei. Az út menti áruda sem valami ócska bodega, hanem egy jókora könnyűszerkezetes csarnok.

Egy ilyen fehér ládika jó lenne. Kincseket tarthatnánk benne.

Aki itt nem talál kedvére valót, az tényleg válogatós. A klasszikus minták mellett modernek is vannak, akad itt még Spongya Bobos is. Mi inkább a hagyományos mintákat csodáltuk. 

Zöldség-gyümölcs. Fürtökben lóg a mini banán.

Amikor már azt gondolnád, erre a madár se jár, azonnal feltűnik pár villa. És természetesen ahol felépül néhány ház, azonnal kell egy mecset is. Talán azért, hogy Range Rover terepjárók ide, legmodernebb mobiltelefonok oda, sohase felejtsék el, kik is ők.

A hegyek tövében víz is akad, így dúsan nőnek a pálmafák. Ilyen helyeken termelik őket, hogy aztán már több méteres korukban elszállítsák és elültessék őket az utak mentén, a parkokban.

Pár toronyház mindenhol kötelező.

Fujeirah város főutcája.

A pálmafákon túl már ki lehet kukucskálni az Indiai-óceánra.

Ha ott a két földnyelv között kihajókáznánk, elhaladnánk az iráni és pakisztáni partok mellett, eljutnánk Indiába. Ezt most csak elképzeljük, nem próbáljuk ki.

Egyszer csak megjelenik egy vadászrepülőgép és mindenféle mutatványokat hajt végre. Eddig nem tudtuk, miért gyűlnek annyian a tengerpartra, azt hittük, a pénteki ima után így szokás. Kiderül, a közelgő ünnep tiszteletére fantasztikus vízi és légi parádét láthatunk. December 2.-án az államalapítás 46. évfordulóját fogják ünnepelni.

Majdnem olyan érdekes látványosságnak bizonyulunk, mint a bemutató. Legalábbis a helyiek számára. Az arab családok felségestől, gyerekestől piknikeznek a parton, körülöttük rengeteg pakisztáni, ők főleg férfiak. Nagyon úgy tűnik, egyedül mi öten képviseljük Európát az ünnepségen. Ez igazán nagy megtiszteltetés. 

Amikor vége, és elindulnánk a város irányába, valami hatalmas kiabálásra leszünk figyelmesek. Megállunk, közelebb megyünk. Kiderül, amolyan helyi "bikaviadal" van. Itt tényleg a bikák vívnak egymással, szarvukat összeakasztva, miközben gazdáik ordítozva ugrálnak körülöttük, hogy a kellő pillanatban szétválasszák őket. Teljesen ártalmatlan, de nem veszélytelen, legalábbis a bikák hajtóira nézve.  

Lehet, hogy nem ő lett a bikák legkiválóbbika, de róla sikerült a legjobb képet készíteni.

Mi is vacsora után nézünk.  

A főutcán lévő étteremben a Vasálarcos megy a tévében, természetesen arab felirattal. 

A fujeirah-i nagymecset esti pompájában.

A fantasztikus négyes mesés környezetben. 

Szépek, okosak és aranyosak. Egyre magabiztosabban mozognak ebben a világban is.